Megalakulásunk története


2007 tavaszán Péter és Zoli a Nivelco zRt.-ben leültek beszélgetni egy kávé mellé. Kiderült, hogy mindkettőjüknek van némi kapcsolata a zenével. Kézenfekvő volt a végzetes kérdés: Jöjjünk össze és próbáljuk ki, mit tudunk kihozni magunkból.

Meg is beszéltek egy közeli hétköznap délutáni időpontot Zoli irodájában, felszerelkezve némi számítógép hangszóróval és pár Csalamádé kottafüzettel, ahol eldöntötték: komolyabb erőket mozgósítanak erre. Van benne élvezet, belegondoltak, milyen lehetne ez egy igazi csapattal.

Elkezdtek zenekart verbuválni a kollégák köréből: Elsőként kellett valaki, aki énekel: Móni és Dóra örömmel mondtak igent. Csaba a billentyűk mögé ült, Chris pedig a percussion szekciót erősítette. Igazi polihisztor volt, játszott bongón, kongán, lábtojáson, még szájharmonika készlete is volt, sőt néha énekelt is. Gézától sem áll olyan messze a zene. Kezdetben a technikai hátteret biztosította, később be-beállt a mikrofon mögé is. Péter és Zoli gitárjaikkal erősítették a csapatot. Dobos hiányában az alapot midiről nyomtuk, melyet Péter nagy gonddal editált próbáról-próbára. Megalakult a Zenekar.

Néhány szárnybontogató próba után meg is kaptuk az első felkérést a Nivelco-tól: 2007. június 8.-án számítanak ránk a cég 25. születésnapi buliján, mely a Budapest hajón került megrendezésre.

Szépen haladtunk a próbákkal mikor rádöbbentünk: név nélküli csapattal nem lehet kiállni, kell egy név. Hobbizenekar lévén „Olcsó zenekar”-nak kereszteltük el. Később a trendiség jegyében angolosítottuk: Old Show, majd a név kiegészült egy névelőnek látszó fokozó képzővel, így lett a mai neve The Old Show Zenekar (ejtsd: deolcsó). A műsor sikerrel zárult, mindannyiunkban megerősödött a tudat:

 

Folytatni fogjuk!
Comments