Bódis Ani

Az oviban kezdtem zenét tanulni, és kitartó szorgalmam :)  eredményeképpen az évzárón vezényelhettem az ovis kórust. Ezen felbuzdulva zenei tagozatra írattak be szüleim ahol zeneelméletet és hegedülni tanultam (na, ennek már nem örültek a szüleim... és a szomszédok sem :) 

13 éves koromtól reneszánsz és barokk darabokat énekeltem különböző kamara együttesekben, aztán a főiskola alatt belekóstoltam a karvezetésbe is. Ebben az időszakban rengeteget koncerteztünk, immáron több nagy kórus tagjaként sokat tanultam és utaztam, gyakorlatilag a zenéről szólt az életem. Aztán elegem lett abból, hogy minden estémet próbatermekben töltöm, így a kamara zenélés mellett döntöttem, ami számomra sokkal nagyobb kihívást, de nagyobb élményt is nyújtott. Barátaimmal különféle formációkban léptünk fel, hol önálló koncertet adva, hol "kisegítőként" klasszikus és régi zenei produkciókban, színházban, operában.

Aztán 1999-ben  végre rám talált a jazz. Az Octovoice énekegyüttesben folytattam tovább az éneklést és az évek alatt nem csak rengeteg tapasztalatot és élményt gyűjtöttem, hanem igaz barátokra is találtam. Több lemezt készítettünk, volt jó néhány tv-s fellépésünk, koncertünk és gyakran vokáloztunk illetve adtunk közös koncertet könnyűzenei együttesekkel, énekesekkel.

Bármennyire is szeretem a komolyzenét, azért nagyon is mai csajszi vagyok és szükségem volt egy kis változatosságra, hogy olyan területen próbáljam ki magam, ahol eddig még nem tettem.

Ezért is örültem, mikor eljött a lehetőség, hogy ezekkel a csodálatos fiúkkal zenélhessek. Persze nem áll távol tőlem a műfaj, hiszen nagyon szeretek bulizni és itt aztán tényleg azt énekelek, amit szeretnék (meg, amit a többiek szeretnének :)  )

Szóval most itt vagyok és nagyon örülök neki. 

Ani