Aczél Kristóf - Gyakorlásaim története

    Egy borongós őszi napon kezdődött. 8 éves voltam, és a szüleim beírattak zongorázni. Imádtam zongorázni. Utáltam gyakorolni. És ha nem gyakoroltam, mielőtt játszottam, a tanárnő rosszallóan hümmögött. 9 évig jártam, sok hümmögést hallottam, és minden szeptemberben újra megbotránkoztam azon, hogy a szüleim már megint beírattak a következő évre is. Tehetséges vagyok, ezzel mentegetőztek, én meg mondtam, jó kifogás… Aztán az egyik ősszel arra lettem figyelmes, hogy elfelejtettek újra beíratni. Nem tudtam, hogy ez azért van, mert nincs már több évfolyam, és igyekeztem tartani a számat.

    Pár évvel később kezembe került egy gitár, és elkezdtem magamnak pöntyögni rajta. Imádtam gitározni. Utáltam gyakorolni. Ám ha nem gyakoroltam, mielőtt játszottam, akkor max az ujjaim fájtak. Én ezt nem nagyon bántam, és lelkesen tartottam a kezemet a hidegvíz alá két nóta között. Nem jártam tanárhoz, mert okos ember tanul a saját hibájából. Nem is lettem soha jó gitáros… 

    Aztán jött az ipari forradalom, és én számítógépen zenéltem, számokat írogattam. Imádtam írogatni. Nem kellett gyakorolni. És ha nem gyakoroltam, rohadtul semmi nem történt. Ez nagyon bejött. Az ember megírja a dalt, aztán lelkesen nyomogatja a Play gombot, közben mogyorót zabál két pofára, és rettentően elégedett magával. :)

    Node egyszer megfordult a szerencsém, és találkoztam egy szaxofonnal. A szaxofon tulajdonosának kezében pihent, és veszett jól nézett ki. A tulaj úgy vélekedett, hogy a hangszert megszólaltatni nem egyszerű. Na oszt nekem sem kellett több… Hirtelen felbuzdulásból belefújtam, mire egy ijesztően hangos hajókürt hangja figyelt ki a cső másik végén, amit én módfelett csodálatosnak tartottam. Ezzel az akciómmal nem szerezhettem lelkes rajongótábort, mert a tulajdonos ravaszul felajánlotta, hogy kölcsönadja egy hétre a hangszert, és akkor majd otthon gyakorolhatok. Kapva kaptam az alkalmon, ügyet sem vetve a sorok között megbújó leheletfinom bírálatra. Meglepő módon otthon pár óra alatt el tudtam játszani mindenféle dallamot a hajókürtön, amely annyira felbátorított, hogy pár hétre rá vettem egy saját hangszert.

    Imádok szaxizni. Utálok gyakorolni. És ha nem gyakorlok, mielőtt játszom, a csapat csak hümmög. Ezért aztán néha mégiscsak előveszem a hangszert, mert az ember tanul a saját hibájából. És azért is, mert a The Old Show-ban végre megtaláltam a gyakorlás értelmét.