|
Domonics Péter - Zenészeti önéletem rövid rajza  Hetedikes voltam, amikor a szomszéd srác dobgitárján felfedeztem az E-mollt. Emlékszem, nagyon tetszett, mutogattam mindenkinek, hogy nekem EZ a kedvenc akkordom.De a gitárt sajnos vissza kellett adnom a gazdájának még mielőtt a szülei megtudták volna, hogy kiadogatja nekem az ablakon.  Később édesanyám lepett meg egy Szovjetunió-beli jutalomútról hozott orosz hét(7!)húros dobgitárral. Azon treníroztam magam autodidaktaként kezdetben Táncdalfesztivál kották, később a Muszty-Dobay féle Gitáriskola leckéit követve, és a környezetemben megforduló ügyesebb gitárosok kezeit lesve. Első formációnk Horváth Miklós gimnáziumi osztálytársammal úgy 1974-75-ben a Gyökkettő zenekar lett (matfiz tagozatra jártunk). Balassy verseket énekeltünk gitárkísérettel magyar órán. A siker láttán duónkhoz hamarosan csatlakozott osztálytársunk, Szabó "Kukac" Attila is mini gitárjával.(Attcsi bácsi ma profi jazz-zenész, zenetanár.) Így hát megalakult basszus-, ritmus-, szólógitáros felállású triónk, a Gyökhárom. (A basszusgitár alapvetően a fent említett héthúrosból készült.) Írtunk sajátnak vélt szerzeményt is. Édesanyám volt, aki már első hallásra közölte: - Jaj, ezt ismerem! - és énekelte: - Kismariska, ilyen ez az élet, Hazudnak a májuséjszakák... – Tényleg ismerte. Mi nem. Később Major Gábor, és Horváth Tamás (szintén gimnáziumi társak) bevonásával megalakítottuk a Kerékkötő együttest. A közismert klasszikus polbeat repertorárba vegyült némi latin, country, blues, rock és spirituálé is. A lehetőségekhez mérten igyekeztünk változatos hangszereléseket kreálni, és emellett hangsúlyt fektettünk a többszólamú vokálokra is. Őrizgetek egy 30 éves kazettás felvételt, hallgasd meg! A Kerékkötő játszik: Sötéten fénylik…  “Légy erős, légy erős…” erősítés nélkül a sziklabarlangban kb. ezres közönség előtt Kitartó hajnali próbák eredményeként az együttes legnagyobb sikerét 1977-ben a Soproni Országos Diáknapokon élte meg. Fenti képen: a Kerékkötő fellépése a diáknapok alatt a fertőrákosi sziklabarlangban rendezett koncerten.
 A középiskolát követő egyetemi évek új zenei formációt hoztak. 1978. július 17-én a Szovjetunióba deportálandó 130 magyar állami ösztöndíjas diák Harkov felé robogó zárt vonatán két gitár is utazott. Az egyik az én tizenkéthúrosom, a másik Károly Péter , későbbi zenésztársam és barátom klasszikus nejlonhúrosa volt. Akkoriban kb. 800 magyar diák élt különböző egyetemi koleszokban szétszórva a nyolc(+2)milliós Moszkvában. Péterek Duó néven rengeteget hakniztunk a moszkvai magyarok rendezvényein. Hallgasd meg, egy próbafelvételen a Péterek játszik: Színház. Igyekeztünk igényes szövegű színvonalas műsorokat adni. Többek között rendszeres fellépői voltunk a nagyhírű Lomonoszov egyetemen működő, már kisebb hírű nemzetközi diáktársulatnak is.  - Ez jó volt! – Ő Ladányi Mihály költő volt. A Zene a lelki kapcsolatok hordozó közege. A közös zenélés öröme nemcsak zenészeket, de a hallgatóságot is inspirálja, lélekben közelebb hozza. Büszke vagyok, hogy a napi feszített munka mellett sikerült ezt az értékes és tovább bővülő The Old Show repertoárt létrehoznunk, megtanulnunk, és a hallgatóság számára is élvezhető módon megszólaltatnunk. Különösen örülök a zenész- és nemzenész társak közösségteremtő közös örömének! ----ooo---- |